Somlói borvidék

A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján: 1158 ha
Hegyközségi tagok 500 m2 feletti szőlőterülete: 832 ha
A borvidékbe tartozó települések száma: 9

A Somlói borvidék hazánk legkisebb borvidéke, mivel egyedül a Marcal-medencéből oázisként kimagasló tanúhegy lejtőire korlátozódik.

Éghajlata dunántúlias, kiegyenlített. Viszonylag korán tavaszodik, a nyár mérsékelten meleg, az ősz szintén kellemesen meleg és hosszú. Az évi 650-700 mm csapadék kedvezően oszlik el. A hegy különböző oldalain egymástól jól elkülöníthető mikroklíma alakult ki, és ez lehetővé teszi az északi oldalon való sikeres szőlőtermesztést is.

A talajok kialakulásában fontos szerepet játszik a bazalt és a bazalttufa. Ezek málladékain, a rátelepült lösszel együtt, főleg barna erdőtalajokon, Rahmann-féle barnaföldeken folyik a szőlőtermesztés. Helyenként fekete nyiroktalajok és vasas anyagtalajok is előfordulnak.

A borvidéken a filoxéravész előtt mintegy 25-30 fajtát termesztettek. (Furmint, Juhfark, Hárslevelű, Sárfehér, Budai zöld stb.). A XIX. század második felében jelentek meg más fajták is, mint az Olaszrizling, Rajnai rizling, Szürkebarát, Zöldszilváni stb. Jelenleg mindkét körzetben telepíthető a Furmint, Juhfark, Olasz rizling, Hárslevelű, Tramini, Chardonnay, Rajnai rizling, Pinot blanc.
Az itt termett borok savban gazdagok, kemény karakterűek, testesek, teltek, diszkrét illatúak. A borok általában lassú fejlődésűek, hosszú ideig érnek és későn öregednek.

Már a bronzkori ember is letelepedett a Séd forrás mellett. A vidék a keltáknak is kedvelt lakóhelyük volt. Az első szőlőket valószínűleg a rómaiak telepítették.
A honfoglaláskor a Lél, Szalók, Salamon, Ákus nemzetség telepedett le a környéken. Ők már szőlőt találtak itt.
I. István király 1010 körül megalapította Tornán a benedekrendi apácazárdát, amihez szőlőterület is tartozott. A várat és a körülötte virágzó szőlőket 1093-ban I. László király korában kelt okirat említi.
1242-ben IV. Béla király Olaszországból, Moreából hozott be szőlőműveléshez értő szőlőtelepeseket és szőlővesszőt. Valószínűleg ekkor került ide a Furmint. A környék szőlőterületei értékes birtokok voltak. Ezért gyakran cseréltek gazdát.
A XV. században a vár tulajdonosváltásai alig követhetők nyomon.
A XVI. században olyan nagy becse volt az öreg vulkán oldalában fekvő szőlőknek, hogy 1511-ből származó hegytörvény kimondta, miszerint vidéki szőlőtulajdonos szőlőjét szabadon csak osztatlan atyafiának adhatja el.
A várat 3 évi török megszállás után visszafoglalják (1566), s ezután tipikus végvár szerepét tölti be.
Zircen 1742-ig nem volt patika, a betegeket somlai borral gyógyították. A somlói borról azt tartották, hogy nászéjszakán fogyasztva fiúgyermek születik. Ezért a "nászéjszakák borának" is titulálják.
A XIX. században a vár fokozatosan elenyészett, de a szőlők területe tovább bővült.
Híres bor a somlói Furmint és a somlói Juhfark is.

A Somlói Borok Házában az érdeklődők megismerkedhetnek a hegy történelmével, a borászati hagyományokkal és az itt termelt borokkal. A táj, a szőlő szeretetét, a hagyományok megbecsülését, a bor hírnevét hivatottak védelmezni a Somlói Borrend tagjai.

"Minden bor ugyan társas, és igazi lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák, a somlai a magányos itala. Annyira tele van a teremtés mámorának olajával, hogy csak kellően elmélyedt, végleg elcsendesedett, kiegyensúlyozott magányban szabad inni. A bölcsek bora, azoké az embereké, akik végül is megtanulták a legnagyobb tudást, a derűt". [Hamvas Béla]