Zalai Borvidék

Terület: 1170 hektár.
Klíma: enyhe; kiegyensúlyozott, nedves időjárás jellemzi.
Talaj: agyagos, barna erdőtalaj.
Szőlőfajták, borok: Olasz rizling, Rizlingszilváni, Zöld veltelini, Chardonnay, Zweigelt.

Földrajzi elhelyezkedése, megközelíthetősége:
A Zalai borvidék Zala megyében (a Vas megyéhez tartozó Bérbaltavár kivételével) a Zalai-dombság oldalain és fennsíkjain, illetve a Keszthelyi-hegység északnyugati részének lejtőin a Zalai-dombság agroökológiai körzetben alakult ki. A zalai szőlőtermesztő táj közel 40 év után 1998. január 1-jei hatállyal emelkedett ismét borvidéki rangra. Hivatalos megnevezése 1999 közepéig Zalai borvidék volt. Majd Balatonmelléke borvidéknek nevezték el, és most a mai elnevezése ismét Zalai borvidék.
1. A borvidéknek két körzete van. Településeinek a száma 38 A Zalai körzet, melyhez 18 város, illetve község tartozik (Bérbaltavár, Csáford, Dióskál, Egeraracsa, Galambok, Garabonc, Nagyrada, Orosztony, Pakod, Sármellék, Szentgyörgyvár, Vindornyalak, Vindornyaszőlős, Zalabér, Zalakaros, Zalaszabar, Zalaszántó, Zalaszentgrót), és a Muravidéki körzet, melyhez 20 település tartozik (Bak, Becsehely, Csörnyeföld, Dobri, Eszteregnye, Homokkomárom, Kerkateskánd, Lenti, Letenye, Magyarszerdahely, Miháld, Murarátka, Muraszemenye, Nagykanizsa, Rigyác, Söjtör, Szécsisziget, Tormafölde, Valkonya, Zajk). Jelenlegi területe 1173 hektár.

A borvidék szőlészete:
Zala megyében a szőlő- és bortermelésnek több évszázados hagyományai vannak. A filoxéravész óta eltelt időszakban a zalai termelők nem csak borszőlőfajták, elsősorban fehér bort adó fajták termesztésével foglalkoztak, hanem élen jártak az étkezési szőlő termesztésében és forgalmazásában is. Emellett Zala megye, de főként Zalaszentgrót és környéke a 19. század végétől a kisüzemi oltványkészítés egyik hazai központjává vált.
Egyes vidékeken - így Zala megyében is - a kistermelők körében háziiparszerűen fejlődött ki az oltványtermelés. A szaporítóanyag-előállítás helyi sajátossága volt a sározott oltványkészítés. A kész oltvány felső végét, a metszlapok alatti részig agyag és homok keverékéből készített pépbe mártották. A sározott oltványt nem hajtatták elő, hanem tavasszal a talaj felmelegedése után bakhátasan iskolázták.
A változatos sor- és tőtávolságú ültetvények legelterjedtebb tőkeformái az 1 m² körüli tenyészterületű karós bakművelés és az egysíkú, függőleges támberendezés mellett fenntartott, szélessoros Moser-féle magas kordon művelés.
A borvidék sajátossága, hogy birtokrendszere elaprózott. A szőlőtermesztés 0,5 ha-os vagy még kisebb területű gazdaságokban folyik. A nagybirtok, a nagyüzem korábban sem volt jellemző erre a vidékre, s a térségben 1960-tól létrehozott nagyüzemek aránya a szőlő-bor ágazatban sohasem haladta meg a 20 %-ot.